A blackjack története

2002-ben Max Rubin meggyőzte a kaliforniai Lakeside-ban található Barona Casino tulajdonosait, hogy alapítsanak egy blackjack dicsőségcsarnokot. 2003 és 2015 között húszan kerültek be a Blackjack Dicsőségcsarnokba (a megtiszteltetés különálló személyek mellett egy csoportot is megilletett, a négy főt érintő 2008-as eseményekről lásd az aberdeeni négy lovas bekezdést). Kettős érzéseket kelt, ha valaki bekerül a Blackjack Dicsőségcsarnokba, hiszen egyrészt a blackjack világában ez a legnagyobb megtiszteltetés, de ellentmond a legtöbb profi blackjack játékos céljának, hogy megőrizze a névtelenségét. A Dicsőségcsarnok tagjai által elért eredmények legrészletesebb bemutatását Arnold Snyder Blackjack Forum Online nevű oldalán találjuk. A könyvek kiadásának időpontja az első kiadásra vonatkozik.

Al Francesco (2003) – A csapatjáték úttörője.

Peter Griffin (2003) – Matematikus, aki úttörő szerepet vállalt a kártyaszámolási módszerek kifejlesztésében. A Theory of Blackjack (1979) szerzője.

Tommy Hyland (2003) – Kiemelkedő képességű profi blackjack játékos és legendás blackjack csapatjátékos.

Arnold Snyder (2003) – Kiemelkedő képességű profi blackjack játékos és számos jelentős könyv és cikk, valamint a blackjack közösség vezető tudástárának, az Arnold Snyder's Blackjack Forum Online-nak a szerzője.

Edward O. Thorp (2003) – Világszerte a kártyaszámolás atyjaként elismert játékos. Az alapstratégiát és a kártyaszámolás módszerét bemutató Beat the Dealer (1962) című művének minden kiadása kiemelkedő példányszámban kelt el. Rendszereit az MIT (Massachusetts Institute of Technology) professzoraként dolgozta ki, könyveiben arra vonatkozó kezdeti próbálkozásait írta le, hogyan lehet használni a számítógépeken tesztelt módszereit kaszinós körülmények között. Bár a kaszinók gyanakvóan szemlélték tevékenységét, az 1960-as években szerzett hírnevének volt köszönhető, hogy a blackjack népszerűsége folyamatosan növekedett.

Ken Uston (2003) – Kiemelkedő képességű profi blackjack játékos és szerző. The Big Player (1977) című könyvében tárta a nagyközönség elé profi kártyaszámolóként és blackjack csapatjátékosként átélt kaszinós kalandjainak történetét.

Stanford Wong (2003) – Kiváló képességű profi blackjack játékos, elemző és szerző. Professional Blackjack (1975) című könyvéről Arnold Snyder ezt írta: „jelentős hatással volt a komoly játékosokra, ugyanis egy egyszerű, mégis erőteljes módszert adott a kártyaszámolók kezébe, amellyel megtámadhatták a Las Vegasban addigra elterjedt számtalan négypaklis játékot. Számos profi a mai napig Wong előtti és Wong utáni időszakra osztja a kártyaszámolás nyújtotta lehetőségeket.”

Max Rubin (2004) – A Blackjack Dicsőségcsarnok alapítója és az évente megrendezésre kerülő Blackjack Bál házigazdája. A csapatjáték stratégiák megújítója. A Comp City (1994) című könyv szerzője.

Keith Taft (2004) – A blackjack számítógépes eszközök feltalálója és kifejlesztője, aki évtizedekkel megelőzte a viselhető számítógépek kitalálását.

Julian Braun (2005) – Matematikus és programozó, az általa írt programok segítségével fejlesztették ki a fő kártyaszámoló módszereket az első generációs számítógépek korában. A szintén Blackjack Dicsőségcsarnok tag Arnold Snyder Blackjack Forum Online oldalán ezt írja: „Lawrence Revere minden módszerének kialakításához az ő programjait használták, illetve a Hi-Opt módszerekhez is. A Stanford Wong ideje előtti profi játékosok többsége (akik Wong Professional Blackjack című könyvének első, 1975-ös kiadását megelőzően játszottak) vagy a Thorp's Ten Count, a Thorp's Hi-Lo, a Hi-Opt I, a Hi-Opt II, a Revere's Point Count, a Revere's +/- vagy a Revere's Advanced Point Count módszert használták. Ezek voltak tíz éven át a legnépszerűbb és leginkább elterjedt módszerek, és Julian Braun programjait használták mindegyik kifejlesztéséhez. A How to Play Winning Blackjack (1980) című könyv szerzője.

Lawrence Revere (2005) – Úttörő szerző (Playing Blackjack as a Business (1969)) és kártyaszámoló módszerek kifejlesztője.

James Grosjean (2006) – Kiemelkedő képességű profi blackjack játékos. Hiánycikknek számító Beyond Counting (2000) című könyvének egy példányáért több mint 2 000 $-t is elkérnek. A saját kiadásban megjelentetett, bővített változat címe Exhibit CAA, ami arra utal, hogy az eredeti könyv ilyen jelzéssel volt felvéve a bizonyítékok közé abban a perben, amelyet a szerző számos kaszinó ellen nyert. Ezt a könyvet a szerző csak személyes ismerőseinek értékesíti. Ezt a művet tartják a legalaposabb blackjack játékra vonatkozó kézikönyvnek.

John Chang (2007) – Kiemelkedő képességű profi blackjack játékos és az MIT blackjack csapatainak igazgatója.

Az aberdeeni négy lovas (2008) – Roger Baldwin, Wilbert Cantey, Herbert Maisel és James McDermott. 1956-ban és 1957-ben publikálták az első pontos alapstratégiát. Ez egy fontos mérföldkő volt a blackjack történetében, megalapozta a későbbi stratégiai módszereket, emellett figyelemreméltó matematikai teljesítmény, ugyanis csak számológépeket használtak a munkájukhoz. Közös művük a Playing Blackjack to Win (1957).

Richard W. Munchkin (2009) – Kiemelkedő képességű profi blackjack játékos, szerző és elemző. A Gambling Wizards (2002) című könyv szerzője.

Darryl Purpose (2010) – Kiemelkedő képességű profi blackjack játékos.

Zeljko Ranogajec (2011) – Kiemelkedő képességű profi blackjack játékos. A világ egyik legnagyobb téten játszó kaszinójátékosának tartják, a becslések szerint évente több mint 1 milliárd $-t tesz fel különféle téteken.

Ian Andersen (2012) – A Turning the Tables on Las Vegas (1976) és a Burning the Tables on Las Vegas (1999) szerzője.

Robert Nersesian (2013) – Las Vegas-ig (USA, Nevada) jogász, aki mérföldkőnek számító döntésekben képviseli a kaszinójátékosokat a kaszinók ellen.

Don Schlesinger (2014) – Blackjack rendszerek és könyvek széles körben elismert vezető elemzője és szerzője, leghíresebb műve a számos kiadást megért Blackjack Attack (1997).

^ Vissza az elejére

Alapstratégia – Az optimális játékmódszer a blackjackben anélkül, hogy számolnánk a kártyákat: mikor kell lapot kérni, megállni, duplázni, kettéosztani a lapot, biztosítást kötni és feladni a partit a játékos lapja és az osztó látható kártyája alapján. Roger Baldwin, Wilbert Cantey, Herbert Maisel, and James McDermott (más néven az aberdeeni négy lovas) bizonyította először az alapstratégia hatékonyságát 1956-1957-ben számológépek segítségével. Az alapstratégia különböző helyzetekben változhat a kaszinó duplázással és kettéosztással kapcsolatos szabályainak, illetve annak a függvényében, hogy az osztó húz vagy megáll puha 17 esetén.

Kártyaszámolás – Számtalan módszer létezik arra, hogy nyomon kövessük az éppen használt blackjack pakli vagy a shoe tekintetében a már kijátszott kártyákat (és így a még bennlévőket). A kártyaszámolás mögött álló, matematikailag réges-rég bizonyított általános elmélet szerint, ha viszonylag nagy arányban vannak még benn ászok és tízes értékű lapok (tízesek, bubik, dámák és királyok), az előnyös a játékosra nézve. Az alapvető számolás során hozzáadunk, ha tízes értékű kártya jön, és levonunk egyet, ha hármas, négyes, ötös vagy hatos értékű lapot fordítanak fel. A kártyaszámoló módszerek bonyolultabbá válnak, ha figyelembe vesszük az ászokat, a pakli eloszlását, megkülönböztetjük az egyes kártyák értékét és a tétek szintjét. A kártyaszámoló módszerek célja, hogy megállapítsák, egy pakli vagy shoe mikor kedvező vagy hátrányos a játékosra nézve, és ennek fényében módosítsák a feltett téteket (és esetenként az alapstratégiát). A gyakorlatban, ha valaki gyökeresen megváltoztatja a tétek összegét, felkelti a kaszinó gyanakvását a kártyák számolását illetően.

Csapatjáték – A blackjack játékosok csoportja így tudja a legtöbbet kihozni az előnyös helyzetekből, ugyanis több kaszinós blackjack asztalnál tudják alacsony tétek felrakása mellett folytatni a lapok számolását. Ha a még bent lévő lapok összetétele jelentősen kedvező a játékos számára, jelt adnak a „nagy játékosnak”, aki egyik asztaltól a másikhoz ülve nagy téteket tesz fel. A kártyaszámoláson alapuló egyéb módszerekhez hasonlóan a csapatjátékban használt megfigyelés is kétségtelenül legális, de számos kaszinó ellenzi.

^ Vissza az elejére

21 (film, 2008) – A film Ben Mezrich Bringing Down the House című művén alapul, amely az MIT blackjack csapatának képzeletbeli kalandjait meséli el.

Beat the Dealer (írta Dr. Edward O. Thorp, kiadás éve: 1962) – Blackjack alapstratégiáról és kártyaszámolásról szóló sikerkönyv, amely bemutatja, Dr. Thorp milyen eredménnyel tesztelte tudományos elméleteit a kaszinókban tapasztalt kaszinójátékosok segítségével, akik gyakorlati tanácsokkal és a kutatáshoz szükséges tőkével látták el.

The Big Player (írta Ken Uston, 1977) – Az első könyv, amelyből a nagyközönség bepillantást nyerhetett a kártyaszámolók és a blackjack csapatjáték titkos világába. Uston stratégiáit és elemzéseit kaszinós élményekkel ötvözi.

Bringing Down the House (írta Ben Mezrich, 2002) – Az MIT blackjack csapat élményein alapuló sikerkönyv. A történetszövés érdekében az amúgy valós eseményeken alapuló regény szereplőinek nevét megváltoztatták, képzeletbeli párbeszédeket és több személyből összegyúrt karaktereket tartalmaz, valamint egyes eseményeket módosítottak. Ez alapján készült a 21 című film.

Másnaposok (film, 2009) – Vígjáték egy legénybúcsúról, ami egy Las Vegas-i hétvégén zajlik. Az egyik jelenetben Alan (Zach Galifianakis alakítja) szokásos vicces viselkedésével ellentétben briliánsan játszik blackjacket, számolja a kártyákat, és nagyot nyer. 

A Las Vegasi zsaru (film, 1986) – Burt Reynolds főszereplésével készült akciófilm, amely egy Las Vegas-i testőrről szól. A film jeleneteiben Reynolds blackjacket játszva nagyot nyer és veszít is. A film alapjául szolgáló regényt és a forgatókönyvet a híres forgatókönyvíró William Goldman jegyzi.

Esőember (film, 1988) – Nagy sikerű film Dustin Hoffman és Tom Cruise főszereplésével. Négy Oscar-díjat nyert 1989-ben: legjobb film, legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb rendező (Barry Levinson) és legjobb színész (Hoffman). A történet egy testvérpár országot átszelő utazását meséli el, Hoffman egy intézetben élő, savant-szindrómás autistát, Cruise pedig egy önző, rámenős fickót játszik, aki korábban nem is tudott a testvére létezéséről. Las Vegasban megállva a Caesars Palace-ben szállnak meg, ahol Raymond (Hoffman játssza) matematikai és emlékezőképességét használva nyer blackjacken.

^ Vissza az elejére

Don Johnson, egy számítógépes lóversenyrendszert fejlesztő cég ügyvezetője 2010. december és 2011. április között 15 millió $-t nyert blackjacken. A következő Atlantic Cityben (USA, New Jersey) lévő kaszinók voltak érintettek: Tropicana (6 millió $), Borgata (5 millió $) és Caesars (4 millió $). Az ügy hatalmas kalibere miatt Johnson a tárgyalások során előnyös játékfeltételeket tudott kialkudni magának a kaszinóktól: 20% engedményt kapott a veszteségeire, megengedték, hogy akár 100 000 $-t feltegyen egy kézre és akár négyszer is kettéoszthatta a lapját és duplázhatott, valamint az osztóknak meg kellett állniuk puha 17-nél.

Az 1990-es és a 2000-es években Kerry Packer ausztrál médiamilliárdost a kaszinókban világszerte úgy ismerték, mint a „Bálnák királya”. A legnagyobb nyereményeiről és veszteségeiről szóló történetek ellenőrizhetetlenek, de ez csupán bizonyos részleteket érint. 1995-ben vagy 1997-ben (esetleg mindkét évben) gigantikus nyereményt söpört be blackjackben az MGM Grandben, Las Vegasban (USA, Nevada). Hat kezet játszott meg kezenként 200 000 $-os (vagy 250 000 $-os) téten, és 20 és 40 millió dollár közötti összeget nyert. (Egy közzétett jelentés szerint a nyerő szériája 40 percen át tartott.) Jövedelmező kaszinójátékát tartják az Aspinall 1990-es bezárása okának. Az 1990-es években egy szilveszter éjszaka 8-10 millió dollárt nyert blackjacken a Las Vegas Hiltonban, ami olyannyira lecsökkentette a kaszinó éves nyereségét, hogy a vezetőség bónusza bánta. Extravagáns borravalóiról is ismert volt, amit több kaszinó igazgatója is megerősített 2005-ös halála után. Egyszer a The Mirage-ban 1 millió $ borravalót adott. Ezen kívül legalább egyszer előfordult, hogy egy koktélpincérnőtől megkérdezte, mekkora jelzálog tartozása van a házán (az összeg 150 000 $ volt), amit kifizetett.

^ Vissza az elejére

^ Vissza az elejére

A kaszinók gyanakvóak a profi blackjack játékosokkal, ezért a sikeres blackjack játékosok általában kerülik a feltűnést és az ismertséget, viszont így elég nehéz számon tartani az eredményeiket vagy egyáltalán rájönni a kilétükre. Például a sikerkönyvet jegyző játékos és szerző, Ian Andersen (Turning the Tables on Las Vegas, Burning the Tables on Las Vegas) teljesen ismeretlen a nyilvánosság előtt. Több mint 40 éve írói álnéven tevékenykedik. A képmását sosem tették közzé. Még a komoly profiknak és a blackjack közösség bennfenteseinek sincs fogalmuk róla, hogyan nézhet ki, mi lehet a neve, vagy hogyan lehet vele kapcsolatba lépni.

^ Vissza az elejére

A sportfogadásairól is ismert ausztrál blackjack játékos, Zeljko Ranogajec a szóbeszéd szerint a világ legnagyobb kaszinójátékosa. Éves tétrakása összesen becslések szerint megközelítőleg 1 milliárd dollár.

^ Vissza az elejére

Don Johnson, egy számítógépes lóversenyrendszert fejlesztő cég ügyvezetője 2010. december és 2011. április között 15 millió $-t nyert blackjacken. A következő Atlantic Cityben (USA, New Jersey) lévő kaszinók voltak érintettek: Tropicana (6 millió $), Borgata (5 millió $) és Caesars (4 millió $). Az ügy hatalmas kalibere miatt Johnson a tárgyalások során előnyös játékfeltételeket tudott kialkudni magának a kaszinóktól: 20% engedményt kapott a veszteségeire, megengedték, hogy akár 100 000 $-t feltegyen egy kézre és akár négyszer is kettéoszthatta a lapját és duplázhatott, valamint az osztóknak meg kellett állniuk puha 17-nél.

^ Vissza az elejére

James Grosjean nagyszerű profi blackjack játékos és elméleti szakember, művei a piac legkeresettebb könyvei közé tartoznak. Könyve, a Beyond Counting (2000) példányonként több mint 2 000 $-ért kel el a gyűjtők körében. Később saját kiadásban megjelentette a jócskán bővített változatot Exhibit CAA címen, ami arra utal, hogy az eredeti könyv ilyen jelzéssel volt felvéve a bizonyítékok közé abban a perben, amit a szerző számos kaszinó ellen nyert. Úgy tudni, csak olyan személyek vásárolhatnak egy példányt, akiket személyesen ismer vagy akiket megbízható egyének mutattak be neki.

^ Vissza az elejére

1997 óta Max Rubin rendezi meg házigazdaként a Blackjack Bált. Az eseményre egy titkos helyszínen kerül sor, a vendégek a világ elit blackjack játékosai, akik egy estére összegyűlnek beszélgetni és játszani, valamint kiválasztják a Blackjack Dicsőségcsarnok új tagját. (Tilos a fényképezés.) A részvevők számos területen mérkőznek meg egymással, összemérik technikai tudásukat, kártyaszámolási képességüket, ismereteiket a bonyolultabb stratégiákról, a játék történetéről és egyéb adatokról, mindezt az áhított Grosjean kupa megszerzése érdekében. A díj onnan kapta a nevét, hogy a Blackjack Dicsőségcsarnok tagja, James Grosjean háromszor is megnyerte azt, míg végül kitiltották a versenyről. A második helyezett elnyeri a Munchkin-díjat, amelyet a Dicsőségcsarnokba szintén beválasztott Richard Munchkin után neveztek el, aki három alkalommal is második lett a versenyben, mígnem őt is kitiltották.

^ Vissza az elejére

Ez az elnevezés nem teljesen pontos. Számos MIT blackjack csapat tevékenykedett, és legtöbb tagjuk nem is volt az MIT diákja. (A diploma előtt álló hallgatók többsége túl fiatal ahhoz, hogy törvényesen játsszon az Egyesült Államok kaszinóiban.) Az évek során számos blackjack játékosokból álló csapat alakult Massachusetts államban, Boston környékén (olykor párhuzamosan, olykor egymás létezéséről mit sem sejtve). Mivel egy blackjack csoport megszervezéséhez és működtetéséhez nagy fegyelemre és intelligenciára volt szükség, számos vezető és kezdőtag az MIT-n végzett vagy korábban oda járó személy volt. A toborzás nem hivatalos módszerekkel zajlott, így gyakran kerültek akkori vagy volt hallgatók a tagok közé.

^ Vissza az elejére